Na, ez az interjú sem mai, de a könyvírás kicsit lekötötte szabad gyökeimet, szóval csak most linkelem, pedig nagyon-nagyon örültem neki, az egyik legkedvesebb beszélgetés és rólam megjelent anyag lett.

Itt olvashatjátok!

A gyerekekben tényleg az a jó, hogy folyton változásban vannak. A lányomat tavaly még nem lehetett

elvarázsolni a jeges nyalánkságokkal, de idén már egész misztikus gyümölcsöket is bele tudok varázsolni kis testébe némi fagyicsellel.

Legutóbb nem volt sok választásom, kókusztejet turmixoltam meggyel és némi agávésziruppal, az ment a fagyiformákba és csont nélkül elnyalogatta velem, mint a világ legtutibb desszertjét.

Sőt. Idei éves rendes böjtöm alatt azzal szórakoztattam magamat, hogy a frissen facsart gránátalma- menta levemet egyszerűen pálcikás jégkrémmé varázsoltam és máris bűnös élvezetté vált a puritán lévacsora.

A legnagyobb kedvenc mostanában viszont - miután némi tejmentesség is került a rendszerbe, az Időtetriszes banános csokis mámor. Ez teljesen készen van, az egész család imádja.

Aztán az egyik kedves oldalamon jött velem szembe ez a gyűjtés, ezzel szerintem elleszünk a nyáron, szemezgessetek ti is.

Bár a szezonnak vége, de itt találjátok az epres recepteket, katt a képre:

Itt a citrusos finomságokat:

Mindenféle gyümölcsök:

És végül a csokiiiiiiiiii:

Az összes receptet itt találjátok!

Tényleg, nem tudjátok vétlenül, hol lehet jó áron szilikonos formát venni? Az még lehet, hogy jól jönne.

Nektek van olyan, hogy azt hiszitek, feltaláltátok a spanyol viaszt és kiderül, a spanyol viasz már feltalálta önmagát?

Amikor kertet nevelgettem az erkélyen a paradicsomültetvénynek vettem ezt a tárolót, nem is néztem, honnan kapom le a polcról. Kettőt elhasználtam a veteményeshez és kettő maradt.Itt láthatjátok a régi veteményesemet,  teljesen bevált amúgy, szüreteltem itt rendesen paradicsomot:

Költözés után a régi szuper tárolóm nem fért be, egyszerűbbet és kisebbet kellett találnom és akkor akadt a kezembe a két egyforma méretű zsákocska, ami maradt a szettből.

Be is fogtam őket gyorsan és örültem, hogy milyen tuti megoldást találtam, még a kislányom is le tudja velem hozni, annyira kézre áll. Aztán kerestem nektek képet az Ikea oldalán és rá kellett döbbennem. ezt eredetileg is szelektívnek árulják.

Sebaj, a lényeg hogy praktikus.
A további képeken azt láthatjátok, hogyan zömít a gyermek, úgy ahogy a Lola mesékből tanulta.

Könnyen elbírja:

Zömít:

Egyszer régebben hallottam erről a díjról és most be is kopogott hozzám, nagyon örülök neki. A bloggerek között a társaság megbecsülését, pozitív visszajelzést jelent a Liebster Award vándor-díj, szóval most meg vagyok becsülve, ami tényleg nagyon-nagyon jól tud esni, egyszerűen kell munkához, a lelkesedéshez, a továbblépéshez. Szóval nincs azon mit szépíteni, néha kell az, mint a levegő, no.

Köszönöm szépen a Hajlabornak a gondolást és a díjat!

Vannak ilyen kérdések, amikre válaszolni kell, így hát válaszolok is és ezt kérem majd azoktól is, akiknek én is tovább szeretném adni ezt a díjat, lent láthatjátok majd az én listámat.
1. Miért tartod fontosnak a blogod? Csak remélem, hogy fontossá válhat. Szeretném, ha minél több olvasóhoz lejuthatna az az információ: környezettudatosabban, zöldebben élni egyrészt nem főúri huncutság, másrészt nem is csak nyűg és sanyar valamint fogaknak csikorgatása.

2. A blogod neve bulváros, hiteles vagy személyes? Hiteles, személyes és remélem, egyszerű.

3. Témáid terv szerint választod vagy az élet hozza? Hozza azt az élet :). Imádok így élni!

4. Képeid a témához keresed vagy néha fordítva? A témához ha tudok inkább fotózom, vagy igyekszem legális képet keresni. Általában nem a képek inspirálnak, csak nagyon kivételes alkalmakkor.

5. Mit közvetítsen a blog: értéket, információt? Mindkettőt. Nekem nem válik szét ez a kettő úgy érzem a témámban.

Köszönöm a lehetőséget és tovván is gurytanám a díjat a következő blogonka:

1. Időtetrisz 2. Vegasztrománia 3. Felelős Gasztrohős 4. Gyereketető
5. Ízbolygó
6. Értsünk szót!

Nézegessétek őket is :)!

Nekem nincs ecetérzékenységem, sőt, egy picit talán még kedvelem is a savanykás szagot, persze a ruhákban azért én sem annyira, de engem alapvetően nem zavar.

Mert bár ezt kevesen hiszik el, de száradás után tényleg elmegy az ecetszag, ha meg egy kicsit szellőzik is akkor pláne.
Az orrom viszont egy vadászkutyáé, tehát elhihetitek, hogyha majd a lent leírt módszerrel nem érzem a szagot, akkor 99%, hogy nincs, de persze egy százalékot adok a nálam is nagyobb vadászkutyáknak.

Már nagyon békésen beálltunk több hónapja a környezetbarát mosásra,

amikor a férjem azt mondta, hogy oké neki minden, szépek is a ruhák, nincs baja, de valami kis illat az nagyon hiányzik.
Először próbálkoztam illóolajokkal, de nekem az a megoldás nem volt átütő, másrészt vannak olyan olajok is, amelyek megfoghatják a ruhát, kár reszkírozni.

Aztán jött a mosóparfüm és azóta még elégedettebb és boldogabb a család a mosott ruhák felett.
Ránézésre drága a kis üvegcse, 100 ml nagyjából 2000 forint körül van, viszont 2-3 hónapig elég. Nem is számolom, mert tényleg egy fényévig bírja. Így elosztva viszont nem sok.
Használtam sokáig Kata Boltjásat:

Aztán Ahimsát:

Most épp egy Mosómamis van:

A lényege csak annyi, hogy úgy vannak megberhelve az illatanyagok, hogy könnyen oldódjanak a vízben.
Az adagolás úgy néz ki, hogy 10%-os ecetből teszek a gépbe kb ½ decit (vagy még hozzáteszek fél deci vizet) és ebbe megy egy szűk (!!!) teáskanál mosóparfüm. Bőves bőven elég ennyi bele, de ki kell tapasztalni, a különböző márkáknak és illatoknak nem egyforma az intenzitásuk.

Az anyukám - akit már úgy kizöldítettem, hogy ihajj - bekeveri magának előre egy kis üvegben és úgy adagolja. Egy fél literes üvegbe mehet félig ecet, félig víz és mondjuk két teáskanál mosóparfüm.

Mi imádjuk, az meg elég kedves visszajelzés volt, amikor az óvónők kérdezgették, mivel mosom a lányom ruháit, mert neki van a legfinomabb illata, folyton csak szagolgatják.

Egy új kiegészítő program vette fel a harcot az illegális gyermekmunka visszaszorításának terén.

A gyerekmunka valahogy nem kap elég figyelmet, nem igazán látható. Közben pedig rendszeresen történnek tragédiák, melyek ráirányítják a figyelmet a problémára, de tragédiák nélkül is elég szomorú a helyzet.

Egy német cég, az Earthlink  most egy olyan programot fejlesztett és tett mindenki számára hozzáférhetővé, mely úgy próbálja visszaszorítani a gyerekmunkát, hogy miután letöltöttük a gépünkre, bizonyos webáruházak kínálatában egyszerűen láthatatlanná teszi azoknak a márkáknak a termékeit, amelyek illegális gyermekmunkával állítják elő a termékeiket.

Sajnos ez a program itthoni körülmények között még nem igazán mérvadó, nem hiszem, hogy túl sokan lennének akik a Macy’s-ből vásárolnak, de hátha egyszer elér ide is a használható verzió.

Az elképzelés szerint így ők kikerülnek a listából és a forgalomesés talán változtatásra sarkallja őket.

Úgy legyen.

Most nyáron, amíg csak van friss gyümölcs, gyümölcsnapokat fogok szerintem tartani, de van még jó pár receptem, amit talonban tartottam nektek húsmentes hétfőkre.

Jöjjön az egy régi nagy kedvenc: mángoldos quiche.

Régi szerelemem a francia lepényke: a quiche. Könnyen alakítható étel, mindig az mehet bele, ami épp van otthon.

Az alaprecept nagyon egyszerű:

A tésztához:

• 20 dkg liszt
• 10 dkg vaj
• csipet só
• egy kevés jéghideg víz

• 1 doboz tejföl
• 1 dundi tanyasi tojás
• egy csokor mángold (általában csokorban szokták árulni, ha nem így van, akkor amennyi szárat meg tudunk markolni.)

Nagyon rég óta sütök quiche-t, az egyik titka, hogy a víz legyen tényleg hideg, én mélyhűtőbe szoktam tenni egy kicsit,hogy igazán hideg legyen.

Miután összegyúrtuk, jön a második trükk: fél órára megy be pihenni a hűtőbe.

Amíg pihizik a tészta a mángoldot vajon, vagy olívaolajon ( tetszés, ízlés szerint) megfonnyasztom, és miután súlyos fokhagymafüggő vagyok, dobok hozzá minimum egy gerezd apróra vágott fokhagymát is. Sózom, borsozom. Ha van itthon póréhagyma, azt is szoktam dobni a mángold alá.

A tésztát kiveszem a hűtőből, vékonyra kinyújtom és belelapogatom a quiche-formába (azt hiszem, ez megegyezik a piteformával), majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, miután villával megszurkáltam a tésztát.
Hagyom, hogy kicsit megsüljön a tészta, kb. 10 perc, majd ráborítom a mángoldot és szépen eloszlatom. Amíg a tészta sül, a tejfölt egy kis tálkában elkeverem a tojással, sózom, borsozom és miután a mángoldot elegyengettem a tésztán, az egész kulimászt még ráborítom.

Ha van időm és idegszálaim vasaltak, akkor még külön felverem a tojásfehérjét és úgy forgatom a sárgájával kivert tejfölhöz és csak ez után borítom az aktuális zöldségre.

Zutty be a sütöbe, 180-200 fokon kell neki még kb. 15 perc.

Leírva kicsit hecces, őszinte leszek, kicsit az is, de nagyon finom.  Friss salátával isteni fogás. Simán feldobja a hétfőt, ha az éppen undok lenne.

Az elmúlt hetekben több hírrel is a címlapokra került a divatguru, a legújabb hír vele kapcsolatban, hogy letolatta a haját.

Vivienne Westwood politkai állásfoglalást tett és megvált az emblematikus vörös fürtjeitől. A legendás divattervező a frissen vágott, természetesen ősz hajával szerdán jelent meg a lakóhelyén, hogy tiltakozzon a városi tanács kilakoltatási döntésével szemben. Szóvivője így nyilatkozott a Telegraph-nak: „”Vivienne azért vágatta le a haját, mert végre fel kell ismernünk a klímaváltozás jelentőségét”. Másodsorban azért is döntött így, mert már régóta meg akart válni hosszú hajától, és meg akarta mutatni, hogy büszke a korára.

Westwood, aki környezetvédelmi aktivista, korábban beszélt a klímaváltozás drámai hatásairól. Februárban ezt nyilatkozta: „A status quo mindannyiunkat meg fog ölni. Az emberekben tudatosul, milyen gyorsan haladunk egy lehetséges tömeges kihalás felé. Amint a globális hőmérséklet két fokot emelkedik, már nincs visszaút. A mostani előrejelzések szerint a hőméárséklet négy, vagy akár hat fokkal is megemelkedhet, ami azt jelenti, hogy minden terület, ami Párizsnál mélyebben fkeszik, lakhatatlanná válik.

Annak ellenére, hogy a szakmája nem ezt mondatná vele, Westwood azt is hangsúlyozza, hogy az emberek túl sok ruhát vásárolnak. „Ahelyett, hogy hat dolgot vennél, vegyél csak egyet, amit igazán szeretsz. Ne vásárolj csak a vásárlás öröméért! Azt gondolom, hogy az embereknek a világ javításába kellene fektetniük a pénzüket, nem a divatba.”

Nagyon szabad fordításban ez a filozófiája egy francia üzletláncnak, az Intermarchénak akik úgy igyekszenek csökkenteni az ételhulladékot, hogy felvásárolják a termelőktől azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amik nem felelnek meg a standardnak és a kukában végeznék.

Ó mert igen, sok zöldséget, gyümölcsöt csak azért nem látunk viszont a nagyáruházak polcain, mert  nem feleltek meg a szabványnak és mentek is a szemétbe.

Nem tudom, ez itthon is így van-e, vagy pedig Géza bácsi azért kiviszi a sarki piacra, de globális szinten mindenképpen komoly probléma, pedig már a nagymamámtól is azt tanultam: ételt nem dobunk ki. Na, főleg azért nem mert görbébb az uborka. (De minél görbébb?) Ez azért tényleg nonszensz, pedig így van.

A kampány meg rém egyszerű: a szabványnak nem megfelelő terméseket megveszik a gazdáktól és a csufikat 30%-al olcsóbban adják.  Azért durva, hogy a videóban hogyan csodálkozik rá a kisgyerek a nem-szabvány répára…Na, mindegy.

Az ötlet jó, a vásárlók boldogan veszik a rondácskákat, bár mondjuk az még további kérdéseket vet fel bennem, hogy felnőtt embereknek tényleg el kell magyarázni, hogy egy „háromlábú” répából ugyanolyan jó levest lehet főzni, mint egy „szabványosból”?

[youtube NtlvEAe0Ccc nolink]

Szinte részegülten sétáltam a könyvhétről hazafelé, amikor megláttam ezt a boltot. Még valamit zárás előtt el kellett intéznem egy másik helyen, ezért nem volt időm bemenni, pedig gyanús volt már akkor is, gondoltam, majd visszafele.

Így is történt és második könyvem felett rajtam elszabaduló, gyakorlatilag kontrollálhatatlan endorfinmámorban le is támadtam őket teljesen, körbefotóztam a boltot és nem győztem örömködni, mennyire jó, hogy van ilyen.

A YagaYaga Design Shop Egy bolt kizárólag olyan magyar tervezők termékeinek, akiknél fókuszban van a recycling, upcycling.

Az én elméletem szerint egyébként ezzel kapcsolatban és sokan még azt gondolják: ezek ilyen hobbimatatások,  jó a szándék, de a végtermék bénácska és csak szánalomból vesszük, hogy azt hihessük, valami jót cselekedtünk.

De ez már szerintem elavult, ezek a cuccok jók, a zippzárból készült gyűrűk, medálok például külön bejönnek, a molinóból készült táskáknak pedig régi nagy rajongója vagyok. De ez a mosógépdobból készült dohányzóasztal is simán beférne a nappalimba.

Molinóból táska, kávés zsákból tablet tok

És gyűrű

Lámpa kávéfőzőből és kuglófsütőből - még egy forgatáson is szerepelt, aztán a stáb visszajött és alaposan kirámolta a boltot

Fülbevalók ebből, abból

Mosógép dobjából készült asztalka