Nem olyan régen osztottam meg pár plakátot, amelyek vizuálisan nagyon erős, kíméletlen koncepcióval próbálják felhívni a figyelmet egy-egy problémára.
A sorozatnak most folytatása is van, egy francia oldalon 60 kritikus és tűpontos plakátra bukkantam.
"Éves rendes célellenőrzést" (az életben nem írnám így be a Google-ba, de mindegy...) tartott a NÉBIH a savanyúságoknál.
Magyarul: bevizsgálták a savanyúságokat és ezek szerint ezt minden évben meg is teszik, ami jó hír. Ami a rossz, hogy az összes vizsgált mintának több mint a fele elbukott az ellenőrzésen. Például vagy volt benne olyan tartósítószer, ami nem volt feltüntetve, vagy ráadásul több is volt belőle a megengedett határértéknél, és ez igaz a szacharinra is.
A legtöbb termék azon bukott el, hogy a címkéje nem felelt meg az előírásoknak. Ebből a szempontból vannak kisebb és nagyobb hibák, de a legsúlyosabb az, ha nem az van a cuccban, mint ami rá van írva.
Nekem amúgy ez a legnagyobb félelmem, mert ha már energiát fektettem abba, hogy gyakorlatilag szorzótáblaként bevágtam azokat az anyagokat, amelyeket én személy szerint szeretnék elkerülni, akkor legalább az legyen tiszta, hogy mi van abban, amit megveszek.
Ezt a receptet egy régi kedves barátnőm is írta nekem, de valahogy eddig nem próbáltam ki. Most, amikor a Facebookon volt játék a könyvemért, akkor kértem, küldjetek ti is bevált tippeket, mert biztosan millió dolog van, amiről még csak nem is hallottam. Akkor küldte az egyik kedves olvasóm Ágnes ugyanazt a tippet, amit barátnőm is ajánlott egyszer, pofonegyszerű, naná:
Mindeketten a szódabikrabónát használják napi dezodorálásra úgy, mintha hintőport tennének a hónaljukra.
Simán csak a port, kézzel, vagy vattapamaccsal.
Azért érdemes ezekkel próbálkozni, mert mindenkinek más jön be. Van, akinél csődöt mond temérdek illóolaj, de ez az egyszerű módszer működik. Szóval egy próbát talán megér és köszönöm a tippet!
Komolyan nem hittem volna. Nem hittem volna, hogy van még egy könyvnyi témám, amikor megkerestek újra a kiadótól, hogy szeretnének még egy könyvet.
Aztán amikor leültem és elkezdtem tartalomjegyzéket írni, akkor már éreztem, hogy dehogynem. De ezen magam is jól meglepődtem. Amikor leültem írni, egy idő után azt éreztem, nem bírom abbahagyni, még így is rengeteg minden kimaradt.
Kisiskolás voltam, amikor írni kezdtem, aztán jöttek a szinte obligát kamasz kirohanások. Írásban, persze.
(Világvégés búskomor versek a az elmúlásról és a lét elviselhetetlenségéről természetesen, ahogy illik abban korban.)
Aztán szerkesztő lettem, de mindig írtam, tényleg, bár publikálni nem mindig mertem. Kényelmes volt elbújni a szerkesztés mögé. Ha írtam is, álnéven csak. Közben meg mindig is akartam írni könyvet. Ez valamiféle életcél volt. Amolyan meg tudom csinálni féle. Kicsit olyan, mint amikor valaki lefutja a maratont. És amikor egyszer már lefutottad, akkor le akarod futni újra. Tudnod kell, hogy képes vagy-e rá újra.
Képes voltam és végtelenül élveztem.
Mindig azt gondoltam, nem az írás az én igazi terepem, de mostanra elfogadtam és örülök neki, hogy de, csak nem az egyetlen. És így már jó. Nagyon jó. Végtelen szeretettel írtam ezt a könyvet, beleadtam szívem, lelkem, fogadjátok szeretettel:
És még ilyenkor szokott jönni a köszönetnyilvánítás, teljesen jogosan, mert egy csomó embernek nagyon köszönöm.
Mindig legelébb a családomnak, hogy nem pusztán elviselnek ilyenkor, hanem támogatnak is.
Aztán köszönet még Zombori Andinak a könyv felelős szerkesztőjének, Széll Adrinak, a szívemet mindig melengető grafikákért, Benkő Dórinak a képszerkesztőnek, Czeizel Balázsnak a művészeti vezetőnek (hű, de sokan dolgoztunk ezen…), Újszászi Györgyinek és Dr. Torma Vikinek a szaklektorálásért, Szemere Gabinak, Jakab Krisztának a támogatásért. Szóval köszönet.
Dedikálás 14-én, szombaton kettőkor a Gerbaud-val szemben, a Sanoma standja előtt.
Tudjátok, szeretem a listákat. de nem csak írni, hanem azokat is, amiket valaki összerak, hogy másokat segíthessen vele.
Az állatkísérletekről kevés szó esett eddig, de megmondom őszintén, talán azért, mert van, amit néha már az én lelkem sem bír el. Belegondolni és képeket nézni: néha nekem sem megy. De ígérem, azért majd még visszatérek rá. Szerencsére addig is van, aki folyamatosan foglalkozik a témával, Az Állatkísérlet- mentes termékek Facebook-oldala a napokban tette közzé ezt a listát itt ni a linken, használjátok bátran!
Néha azt érzem, teljesen megbolondulok, beborítanak a tárgyak, a kicsi gyerekzoknik, a csetreszek, a konyhai kütyük. Hiába sakkozok, selejtezek, próbálok tudatosan vásárolni, mégis, mintha mindig több tárgy lenne körülöttünk, mint amennyi valójában kellemes. Oké, ehhez hozzájárul az is, hogy kicsit kisebb lakásba költöztünk, de akkor is folyamatosan a megoldáson töröm e fejemet, mert örülnék egy tisztább,egyszerűbb összképnek.
Épp ezen kattogtam, amikor megláttam ezt az iránymutató kis listát. Szerintem ez pont segít elkezedni redukálni a felesleges tárgyakat. Az ajánlás szerint, próbáljuk meg először tíz dologgal, aztán az magával fogja húzni a többi. Felszívom magam és szerintem nekilátok.
Ízelítő a listából:
Nagyon köszönöm a szuper recepteket, egy csomót nem ismertem. Ha van még kedvetek, lesz majd még ilyen játék.
A lábam meg rohamosan gyógyul.
A mostani játék nyertese pedig: Prémus Eszter!
Mit spray! Egyenesen illatos testpermet. Tavaly Huszár Ági fitoterapeutával olajos szúnyogriasztót kutyultunk, idén pedig egy olyat fogunk, ami illatos testpermetként is használható a nyári melegben.
Volt már spray receptem (itt egy jó kis videón meg is nézhetitek pontosan hogyan is kel elkészíteni), de a változás most itt az, hogy víz helyett aromavizet fogunk használni és jó lesz. Sőt, nagyon jó.
A narancs és a rózsavíz elképesztően üdítő nagy hőségben, valamelyiket mindig tartok itthon. A sima citromos vizet is meg szoktam löttyinteni vele.
De limonádéba is kiváló. Erről is szívesen írok később, most csak azért írtam elöljáróban, hogy szerintem vegyétek meg bátran, el fog fogyni.
És akkor jöjjön a recept:
• 1 rész vodka (lehet gyógyszertári alkohol is)
• 5 rész aromavíz (rózsa, narancsvirág, borsmenta, kamilla)
• 30 csepp illóolaj - citrom, levendula, menta mondjuk, de az illóolajok teljes listáját és a figyelmeztetéseket a tavalyi bejegyzésben megtaláljátok (mehet vegyesen, ha bizonytalan vagy az arányokban, illat alapján lehet érezni, melyik mennyire erős, én maximum 3 féle illóolajat tennék bele)
Azonnal lehet használni a kencéket?
Igen, akár azonnal kenheted és fújhatod, DE sokkal jobb 1-2 nap állás után, mert jobban összeérnek az alapanyagok!
Hogyan tároljuk a kész kencéinket?
Ha a bázisolajos receptet választottad, akkor sötét üveget válassz, melynek szűk a nyaka, nehogy a minősége romoljon, és érdemes fénytől védett, hűvös helyen tartani, akár a hűtőszekrényben.
Ha az aromavizes sprayt készítetted el, akkor azt nem muszáj a hűtőben tárolni, de ha a nyári melegben azt szeretnéd, hogy jó hűvös legyen, akár be is teheted a hűtőbe.
Jön a nyár, mindenhol verik belénk, hogy igyunk annyit, mint egy szabadnapos gödény, mert különben megöregszünk, ráncosak és betegek is leszünk. Nem pontosan tudom, az egész itatással kapcsolatban mi az igazság, de ezt most nem is fogom megfejteni, mondjuk az is igaz, én relatíve nagyivó vagyok, szeretem nagyon a vizet, iszom is belőle sokat.
Jó pár éve egyszer nyáron épp hőségriadó volt és bemondták a rádióban, hogy aki elindul otthonról, főleg kocsival, az mindenképpen vigyen magával sok vizet, mert bármi van, a kocsiban reked, dugó, vagy tényleg nem is tudom, jönnek az ufók, na, szóval akkor ki fog purcanni. Én akkor bepánikoltam, és gyakorlatilag azóta sem teszem ki a lakásból víz nélkül. Télen sem. mert ugye az ufók akkor is jöhetnek végül is.
Privát mélypont
Környezettudatosságom mélypontja talán akkor lehetett, amikor a kocsim anyósülésén egymásra dobálva halmozódott számtalan üres, ásványvizes palack. Most legalább láthatjátok, egyes területeken azért elég messziről indultam...
Sokáig hurcimbáltam magammal én is az obligát ásványvizes palackot, a fél liter nekem piha, másfél liter alatt egy lépést sem teszek. Aztán egyre többet olvastam a műanyagokról és mint annyi minden mással, elsőre ezzel is úgy voltam: neeem, ez már azért túlzás.
Mondjuk az jó ideje nem teszik, hogy itthon már semmilyen betétdíjas ásványvizet nem lehet kapni. Tehát üveges ásványvíz az nincs, csak márkás, drága nyugati áru a "gurméboltokban".
Pár éve amúgy volt egy próbálkozás, hogy ne szűnjön be minden üveges termék, de beszűnt. No comment, tehát választási lehetőség nincs.
Jó-e a műanyagpalack?
Akkor pisztergálta fel újra a fantáziámat ez az egész műanyagpalack-ügy, amikor az egyik kisbabás barátnőm posztolta, hogy a babavizek palackja is abból a műanyagból készül, ami nem tartozik a biztonságosak közé.
Megint azt mondtam: ne már! Ez biztos túlzás, átverés, ijesztegetés.
De azért piszkálta az csőrömet.
Nem lett igazam, nem túlzás, nagyon hamar a hiteles forrásaim között megtaláltam a műanyagok osztályozását és tényleg az a konlkúzió, hogy azok a palackok, amiket nap, mint nap cígölünk magunkkal, nem az igaziak.
Főleg nyáron nem, amikor a hő hatására még jobban kioldódhatnak belőlük azok az anyagok, amelyek aztán a vízbe kerülve nem feltétlenül veszélytelenek az egészségünkre nézvést. A műanyagokat egy osztályozási rendszer szerint számozzák, ezeket a számokat írják a palackok aljára. Az ásványvizes üveges alján az 1-es számot találhatjuk, mely nem kapja meg a biztonságos besorolást. A jó és a rossz műanyagokról a Tudatos Vásárlók oldalán találhattok részletes leírást.
Ez a felismerésem nem most volt, már korábban elkezdett érdekelni a téma és neki álltam keresgélni üvegből készült kulacsokat.
Külföldön ez nem számít már annyira eretnek gondolatnak, lehet kapni üvegkulacsokat - sőt, itt teszem hozzá, hogy egyre többen kezdenek visszatérni az üvegből készült cumisüvegekre a fentebb leírt okok miatt -, de sokáig hezitáltam, mert árban azért húzós, nem beszélve az ökológiai lábnyomáról egy ilyen szállításnak.
Így aztán vettem valami misztikus ásványvizet és annak az üvegét használtam sokáig, de az egy kicsit kicsi volt, a nagyobb belőle meg irgalmatlanul nehéz. Szóval ez sem volt végleges megoldás.
Mit lehet helyette?
Egy ismert, itthon is kapható kulacsmárka, pár hónapja jött ki az üvegkulacsaival, gondolhatjátok, hogy megörültem neki. Egyrészt pont jó méret, másrészt könnyített üveg, sehova nem megyek nélküle.
A külföldi találatok között pedig láttam olyat, ami kicsiknek vannak kitalálva, ha leesik sem lehet igazán baj.
Szóval az ásványvíz és annak palackjának kérdése nem könnyű ügy, mert ha mondjuk már találtunk egy üvegből lévő kulacsot, akkor még mindig felmerül, hogy mit igyunk? Kimondottan szeretem a csapvizet, de azzal sem tudok igazán zöld ágra vergődni, mi van benne, mi kerül bele, hormonok, gyógyszermaradványok etc. ? És akkor itt megint bejön a varázslatos határérték fogalma. Hogy lehet benne, lehet,de kizárólag a határérték alatt.
Mi folyik a csapból?
Nem tudom, mit higgyek, mit gondoljak. Aztán mit szűr kis vízszűrő? Huhh..Rá lehet ezekre csavarodni rendesen. A szintén a Tudatos Vásárlók oldalán található, négy évvel ezelőtti csapvíz tesztből azért az derül ki, nem állunk olyan rosszul.
Most a saját választásom az, hogy szűrt vizet iszunk, amit áttöltök egy üvegkancsóba és van egy szuper üvegkulacsom.
Az egyik külföldön élő barátnőm, amikor látta, hogy teljesen rá vagyok csavarodva a vízügyekre hozott nekem egy "boldog víz csinálót".
Oké, ez már olyan terület, amiben vagy hisz valaki, vagy nem és nagyon örültem a figyelmességnek és miután évekkel korábban olvastam a Masaru Emoto: A víz bölcsessége című könyvét és láttam a képeket boldog vizekről, meg stresszes vizekről, azóta egyáltalán nem gondolom azt, hogy ez kizárólag mókusvakítás. Az elmélet az, amit Emoto hosszú kutatás eredményképpen publikált, hogy a víz szerkezetére nagy hatással van a környezete, de még az elhangzó szavak, akár gondolatok is. Pozitív környzetben, pozitív szavak hatására a víz szerkezete gyönyörű, rendezett, rossz környezetben pedig a szép szabályos szerkezet szétesik. Az persze kérdés, hogy ez befolyásolja-e a víz szervezetünkre gyakorolt hatást, de hajlamos vagyok azt feltételezni, ha harmonikus anyag kerül a szervezetünkbe, az jobban a hasznunkra válik.
Ilyen egy boldog víz kristályos szerkezete (a vízbe féldrágaköveket tettek):
Ennek a víznek a palackjára pedig ezzel ezt a szöveget írták: "Gusztustalan vagy és undorító! Meg foglak ölni!"
Szóval én most boldogan használom az üvegkancsómba a kristályvízkészítőmet (nyugi, kristálygömböm még nincs), amit azóta ha jól látom, itthon is lehet kapni.
Tehát részemről a csapvízre és az üvegkulacsokra, kancsókra szavazok.
Ez aztán az igazi fából vaskarika, sőt, talán a cinizmus maga.
A Coca-Cola legújabb kampányában úgy próbál környezettudatosnak látszani, hogy különböző feltéteket (szórófej, buborékfújó, de majd nézzétek meg a videót és megértitek) kínál a műanyagpalackjaihoz. Persze, ezek a feltétek bármilyen más műanyagpalckohoz is jók (az ötlet amúgy annyira nem új, lehetett már látni ilyeneket kósza műanyagboltokban szerintem), az elgondolás pedig nem is tudom – még a végén radikális leszek – de bicskanyitogató.
1. Egyrészt vegyél tőlük egy nagy rakás szurkot, ami gyakorlatilag semmidnek nem tesz jót.
2. Hidd el róluk, hogy tök jó fejek, mert fenntarthatóan gondolkodunk (Tessék?)
3. Ne is törődj azzal, hogy a termelődő és halmozódó műanyagok problémáját újabb műanyagokkal próbálják megoldani.
No, nálam ez így kiverte a biztosítékot, a kólásüvegből eszkábált súlyzót emelgető bácsi ál-üdvözült mosolya legkeményebb.
Nem beszélve arról, hogy műanyagpalackokat élelmiszer-tárolásra egyáltalán nem szerencsés többször használni (van itt ugye ketchup, olaj bármi tárolására alkalmas kiegészítő is), mert abból a műanyagból, amiből ezek a palackok készülnek, számtalan olyan anyag oldódhat ki, ami egyáltalán nem szerencsés, de erről hamarosan írni fogok.
[youtube rWgCQgzJOU4#t=80 nolink]
