Időről időre mindig jön egy hír, egy videó, hogy miért és hogyan nem szelektív az szelektív, úgyis összeöntik, nincs értelmes, satöbbi.

Szerint súlyos szakmai hibát vétettek azok az sajtóorgánumok, akik egy videó alapján újból nekimentek ennek a témának anélkül, hogy utánamentek volna.

Persze a videó bejárta a netet, közösségi oldalakat satöbbi és nyilván több ember látta – aki most ennek hatására majd megint úgy gondolja, hogy tök felesleges megerőltetnie magát – mint ahányan a helyesbítést fogják látni.

(A teljes történetet itt olvashatjátok. )

Pedig ez azért annyira nem nagy ügy ennek utána járni, több rendezvényen voltam már, egyszerű, kedves kis zöld napok, satöbbi, mindig volt olyan stand, ahol az újrahasznosítással kapcsolatban lehetett kérdezni és miután ez itt Magyarországon, hogy összeöntik-e, annyiszor téma, többször rá is kérdeztem, hogyan is van ez akkor valójában.

A válasz, amit kaptam, eléggé meglepett, el nem tudtam képzelni akkor, azt amit itt a videón is láthattok majd: igen, emberek válogatják szét újra a szemetünket.

[youtube sj2x0mZRgwo nolink]
Nem pontosan érem, miért olcsóbb ez, mint külön gyűjteni, bár úgy tudom, az újraválogatásnál szempont az is, hogy minden tényleg jó helyre is kerüljön és valóban újra lehessen hasznosítani.

Szóval szerintem maradjunk a szelektálásnál.

 

Lekvárt főzni igenis szexi.  Nálam tíz éve kezdődhetett nagyjából tíz kiló eperrel, melyet a barátnőmmel valami szedd magad helyen gyűjtöttünk be. Már eleve az is isteni program volt, amikor begyűjtöttük az kicsi piros ízbombákat – mondjuk eléggé oda kellett figyelnem a barátnőmre, minden második szem a pocakjában landolt – de azért csak értelmezhető mennyiség jött ki a végére.

Így tértünk haza hozzám két nagy vödör eperrel és ment a móka estig.

Azóta imádok eltenni. Enni már nem annyira, ezért főleg másoknak csinálom, szerencsére azért van közönségem. Nem vagyok túlságosan beleőrülve a témába, nem szoktam extrém és varázslatos recepteket próbálgatni, maradok a klasszikusoknál: eper, meggy, szilva néha barack és ez sem sikerül minden évben.

Idén a nyaraláson kedves szállásadónk gyönyörű kertjében esténként mindig egy ringlófa alatt ültem, amiről szép lassan kezdett lerohadni már a gyümölcs. Nem bírtam nézni, így hát alkut kötöttem, enyém a ringló, egy kis lekvárért cserébe.

Házigazdánk Dél- Franciaországból származik és a tartósításhoz rögtön volt egy elsőre kicsit meglepő, de ha belegondolok, teljesen logikus tippje: az ő anyukája az üvegbe töltött, még forró lekvár tetejére tett egy evőkanál pálinkát és úgy zárta le az üvegeket. Ilyenkor nem kell utána fejjel lefele fordítani.

Egy helyen olvastam, hogy itthon is ismert az eljárás, kinyitásnál le kell önteni a pálinkát.

Fotó pont erről a mozzanatról nincs, mert éjjel egykor szakadt rólam a víz a konyhában és a lekvárosüvegek irdatlan forrók voltak, úgyhogy fényképezzen ilyenkor, akinek hét anyja van...

A teljes sikerről persze csak kicsit később tudok beszámolni, de eddig működni látszik a rendszer, mert a férjem nem bírta ki és már kibontott egy kis üveget, amit a hideg tejberizs tetejére tett.

Mámoros...

Voltak még kalandjaim a pektinnel is, ez is működik, hamarosan le is írom, hogyan.

Lekvárt főzni igenis szexi.  Nálam tíz éve kezdődhetett nagyjából tíz kiló eperrel, melyet a barátnőmmel valami szedd magad helyen gyűjtöttünk be. Már eleve az is isteni program volt, amikor begyűjtöttük az kicsi piros ízbombákat – mondjuk eléggé oda kellett figyelnem a barátnőmre, minden második szem a pocakjában landolt – de azért csak értelmezhető mennyiség jött ki a végére.

Így tértünk haza hozzám két nagy vödör eperrel és ment a móka estig.

Azóta imádok eltenni. Enni már nem annyira, ezért főleg másoknak csinálom, szerencsére azért van közönségem. Nem vagyok túlságosan beleőrülve a témába, nem szoktam extrém és varázslatos recepteket próbálgatni, maradok a klasszikusoknál: eper, meggy, szilva néha barack és ez sem sikerül minden évben.

Idén a nyaraláson kedves szállásadónk gyönyörű kertjében esténként mindig egy ringlófa alatt ültem, amiről szép lassan kezdett lerohadni már a gyümölcs. Nem bírtam nézni, így hát alkut kötöttem, enyém a ringló, egy kis lekvárért cserébe.

Házigazdánk Dél- Franciaországból származik és a tartósításhoz rögtön volt egy elsőre kicsit meglepő, de ha belegondolok, teljesen logikus tippje: az ő anyukája az üvegbe töltött, még forró lekvár tetejére tett egy evőkanál pálinkát és úgy zárta le az üvegeket. Ilyenkor nem kell utána fejjel lefele fordítani.

Egy helyen olvastam, hogy itthon is ismert az eljárás, kinyitásnál le kell önteni a pálinkát.

Fotó pont erről a mozzanatról nincs, mert éjjel egykor szakadt rólam a víz a konyhában és a lekvárosüvegek irdatlan forrók voltak, úgyhogy fényképezzen ilyenkor, akinek hét anyja van...

A teljes sikerről persze csak kicsit később tudok beszámolni, de eddig működni látszik a rendszer, mert a férjem nem bírta ki és már kibontott egy kis üveget, amit a hideg tejberizs tetejére tett.

Mámoros...

Voltak még kalandjaim a pektinnel is, ez is működik, hamarosan le is írom, hogyan.

Na, tessék, azt írtam, megállok, erre megint összegyűlt három igazán jó darab, így nyáron talán a téma is hasznos. Vannak újdonságok is és van, amit már rég meg akartam írni, csak elmaradt. Szerencsére egyre több közül lehet választani és ez a három nekem bevált.

(Meg hát persze a kutyulás.)

Sohpie Bello stiftes krémdeó

Na, ez az, amit a legrégebben meg akartam írni, nagyjából tél vége felé használhattam. Tökéletesen működik, nagyon szerettem, stiftes kiszerelés, nagyon könnyű kezelni. Az illata púderes, nekem egy picit erős, de azoknak, akik a gyáriakban, illetve a gyáriak után ezt az illatot keresik, ez lehet a  tökéletes választás.
(Érdemes itt jól körülnézni, sok szép és jó dolg van, kicsike márka, de én nagyon szeretem.)

Olivia teafás-levendulás krémdeó

A kubeba olajos után most egy röpke szünetre ezt próbáltam. Azért is izgi, mert gyakorlatilag uniszex, pasiknál is be lehet vele próbálkozni.

De ha a teafára is morgás lenne a válasz, van ám illatmentes is.

Manna harmatos hajnal krémdeó

Finom, illatos, lágy, könnyű felvinni. Közepes erősségű, nekem rendben van.

Na, tessék, azt írtam, megállok, erre megint összegyűlt három igazán jó darab, így nyáron talán a téma is hasznos. Vannak újdonságok is és van, amit már rég meg akartam írni, csak elmaradt. Szerencsére egyre több közül lehet választani és ez a három nekem bevált.

(Meg hát persze a kutyulás.)

Sohpie Bello stiftes krémdeó

Na, ez az, amit a legrégebben meg akartam írni, nagyjából tél vége felé használhattam. Tökéletesen működik, nagyon szerettem, stiftes kiszerelés, nagyon könnyű kezelni. Az illata púderes, nekem egy picit erős, de azoknak, akik a gyáriakban, illetve a gyáriak után ezt az illatot keresik, ez lehet a  tökéletes választás.
(Érdemes itt jól körülnézni, sok szép és jó dolg van, kicsike márka, de én nagyon szeretem.)

Olivia teafás-levendulás krémdeó

A kubeba olajos után most egy röpke szünetre ezt próbáltam. Azért is izgi, mert gyakorlatilag uniszex, pasiknál is be lehet vele próbálkozni.

De ha a teafára is morgás lenne a válasz, van ám illatmentes is.

Manna harmatos hajnal krémdeó

Finom, illatos, lágy, könnyű felvinni. Közepes erősségű, nekem rendben van.

Most az egyik legrégebbi és legkedvesebb receptemet fogom megosztani veletek, erre az ötletemre már nagyon sokan csodálkoztak rá: jéé, de egyszerű!

Nekem nem kell telefonos applikáció, hogy figyelmeztessen,  itt az ideje innom, annyit iszom, minta gödény nyáron. Szeretek inni. Legjobban a csapvizet szeretem, jó hűvösen.

De néha jól esik valami íz is. A nagymamáméknál kiskoromban mindig volt hűvös tea. Igen, ám, de meg kellett várni, amíg kihűl.

Amikor saját háztartást kezdtem vezetni, azon kezdtem gondolkodni, hoyg tudnám a lehető lgjobban lerövidíteni a hűlésre szánt időt.

Ezért aztán azt találtam ki, hogy a teát a lehető legkisebb mennyiségű forró vízzel forráztam le, majd hagytam állni, amennyit a tea fajtája megkíván (erre viszont figyelni kell, mert sok tea megkeseredhet és nem lesz finom), utána leszűrtem, vagy kivettem a filtert és felöntöttem annyi hideg vízzel, amennyinek megfelelő teát eredetileg leforráztam.

Ízesítés után már fogyasztható is, bár megmondom őszintén, egy ideje én már nem teszek bele semmit, finom gyümölcsös rooibus teákat szoktam venni erre a célra.

Rákerestem már többször, létező technika ez amúgy, „lengyel teának” is hívják.

Extra tipp: ne folyassuk nyáron a csapot, hogy jeges vizet kapjuk, mert nagyon sok tiszta víz folyik így feleslegesen. Egy üvegbe (ne műanyag) tegyünk a hűtőbe előre vizet és igyuk azt. A teánkat is felönthetjük ezzel.

Múlt héten itt írtam arról, mennyire jónak tartom a Budapest Bike Maffiások akcióit, most pedig itt közlöm azt a receptet, amit két hete tettek ki az adománypontjuk mellé a Szimpla Háztáji Piacon.

 

Szezonális is, húsmentes is, hétfő is van, szeressétek!

Hozzávalók - 6 főre:

• 70 dkg meggy
• 1 nagy csipet só
• 4-6 ek méz
• 2 kk őrölt fahéj
• 5 db szegfűszeg
• 2 dl főzőtejszín (20%-os)
• 1 tasak vaníliás cukor

Elkészítés: A gyümölcsöt alaposan, több léről átmossuk, ha van zöld része, szár és levél, eltávolítjuk.
Feltesszük főni kétszer annyi vízben, mint a meggy.
Sózzuk, mézet belekeverjük, beleszórjuk a szegfűszeget, a fahéjat.
A leves levével kicsit bekeverjük a tejszínt, hogy ne legyen hideg, mikor a levesbe öntjük.
Beleöntjük a tejszínt a levesbe, beleszórjuk a vaníliás cukrot, és 2-3 perc után elzárjuk.

Most láttam a Facebook-oldalukon, hogy szeretettel várják a receptötleteket, ami vega, azt én is szívesen kiteszem a húsmentes hétfőkön.

Ez nálunk a legújabb sláger, bár most épp nincs az a tarhonyapirító meleg, de mégis pozitívum, hogy nem kell

bekapcsolni a sütőt, mégis lesz desszert két perc alatt ebéd után.

Az alaprecept az Időtetriszről van: banánokat kakaóporral összeturmixol, íme:

Csak az a helyzet, hogy mostanában nálunk senki nem bírta megvárni, míg fagyivá fagy a massza, így viszont isteni csokimousse,
vagy csokipuding - mindenki keresztelje annak, aminek akarja - lesz belőle.

 

Sosem szimpatizáltam ezzel a csodálatos találmánnyal, bár tény, hogy adagolásban jellemző, hogy inkább több kerül a mosógépbe az optimálisnál. Az viszont még nem jutott az eszembe, hogy a picik méretes gumicukornak nézve esetleg el is haraphatják ezeket a sérülékeny kis kapszulákat, amelyek vízben nagyon gyorsan oldódnak és jelentős mennyiségű vegyszer kerülhet a picik szájába rövid időn belül – figyelmeztet az ÁNTSZ.  Tavaly összesen 62 mérgezési esetet jelentettek gélkapszulával, míg idén június végéig már 35 ilyen esetről tudunk.

Rossz belegondolni, de tényleg.

Amúgy az adagoláson kívül nem értem ezeket a kis párnácskákat. Rengeteg felesleges anyag, azt sem tudom, az a kis tasak, amiben vannak, miből lehet?

Minden vegyszerre igaz, hogy olyan helyre tegyük, ahol a kicsik nem érhetik el és ez bizony áll a természetes szerekre is, azokkal is körültekintően kell bánni, ezek sem kisgyerekek kezébe valók! Ezért ugyanúgy zárjuk el őket biztos helyre, mint vegyszeres társaikat!

A mosógélkapszulák meg szerintem mondjanak le, én maradok a saját mosószeremnél!

Néha újragondolom a receptjeimet, így járt az általános tisztítóm is, fényesebb felületeken nem láttam elég hatékonynak, így jött az újítás.

Hozzávalók:

• fél deci vodka (vagy kb. két ujjnyi a spricni aljára
• 1 evőkanál citromsav
• 4 csepp teafa illóolaj
• 4 csepp citrom illóolaj
• kb 4-5 dl víz
• 

A spricnim kb 6-7 deci, ennek az aljára teszem az alkoholt, szerintem vodkával a legegyszerűbb és olcsóbb, mint a gyógyszertári alkohol.  Mostanában sok dologhoz kellett vodkát vennem, szerintem el is könyveltek a sarki boltban hardcore alkoholista maminak, aki kora reggel már két üveg vodkát is vesz…(forgatáshoz és fotózáshoz, de gondoltam, az még szánalmasabb lenne, ha ezt ott el is kezdeném nekik magyarázni…, namindegy…).
Szóval vissza a spricnihez: alulra vodka, bele a 4-4 csepp illóolaj (mehet csak a teafa is, az erős fertőtlenítő, összhatásilag jó lehet felütni egy kis citrommal, de költségkímélőbb nélküle).
Kicsit összelögybölni az olajokat a vodkában, itt mehet hozzá a citromsav- kvázi limoncello - , aztán felönteni vízzel.
Utána mehet a suvick.

Figyelmeztetés: bár sem nekem, sem másnak nem volt vele gondja, egyetlen olvasó jelezte, hogy a citromsavas tisztítás egy etetőszéknél a felület maszatolását eredményezte. Bár én tényleg nem találkoztam ilyesmivel, pedig ezt használom, azért végezzetek előtte kis felületen próbát, az a biztos. És ne tegyetek túl sok citromsavat, mert az azért mégiscsak sav, tehát marhat.