Most az egyik legrégebbi és legkedvesebb receptemet fogom megosztani veletek, erre az ötletemre már nagyon sokan csodálkoztak rá: jéé, de egyszerű!

Nekem nem kell telefonos applikáció, hogy figyelmeztessen,  itt az ideje innom, annyit iszom, minta gödény nyáron. Szeretek inni. Legjobban a csapvizet szeretem, jó hűvösen.

De néha jól esik valami íz is. A nagymamáméknál kiskoromban mindig volt hűvös tea. Igen, ám, de meg kellett várni, amíg kihűl.

Amikor saját háztartást kezdtem vezetni, azon kezdtem gondolkodni, hoyg tudnám a lehető lgjobban lerövidíteni a hűlésre szánt időt.

Ezért aztán azt találtam ki, hogy a teát a lehető legkisebb mennyiségű forró vízzel forráztam le, majd hagytam állni, amennyit a tea fajtája megkíván (erre viszont figyelni kell, mert sok tea megkeseredhet és nem lesz finom), utána leszűrtem, vagy kivettem a filtert és felöntöttem annyi hideg vízzel, amennyinek megfelelő teát eredetileg leforráztam.

Ízesítés után már fogyasztható is, bár megmondom őszintén, egy ideje én már nem teszek bele semmit, finom gyümölcsös rooibus teákat szoktam venni erre a célra.

Rákerestem már többször, létező technika ez amúgy, „lengyel teának” is hívják.

Extra tipp: ne folyassuk nyáron a csapot, hogy jeges vizet kapjuk, mert nagyon sok tiszta víz folyik így feleslegesen. Egy üvegbe (ne műanyag) tegyünk a hűtőbe előre vizet és igyuk azt. A teánkat is felönthetjük ezzel.