Legalábbis nekem. Régi barátom a citromfű. Az ebben az egészben a vicces, hogy mindig szerettem volna egy igaz falusi nagyit, aki tudója titkos praktikáknak, varázslatos gyógynövényeket és azokból készült főzetek receptjét ismeri. De mindkét nagyim tősgyökeres pesti lány volt,

Viszont - milyen érdekes- mégis rengeteg házi praktikát tudtak.

Így került be a háztartásba még jó régen a citromfű. Emlékszem, anyám amikor  gimnáziumi felvételi előestéjén egy enyhe macskagyökér-citromfű koktél kevert be nekem, teljesen lelazultam.

Persze nem éltem ilyen tudatmódosítókon gimi és egyetem alatt, de azt hiszem, akkor lettem rendszeres fogyasztó, amikor dolgozni kezdtem. Egy-egy feszítettebb időszakban remekül harmonizált.

Most, ha nagyim nem is, de legalább egy pécsi anyósom lett, akinek a kertjében van egy kedvenc ciromfű bokrocskám.

Többször útban volt már szegény a kertrendezésnél és majdnem kiírtás áldozata lett, de annyira kitartó, hogy minden koranyáron kidugja a fejét én meg learatom. Öko is, bio is, vegyszert soha nem látott, maximum Prézli, a lelkes drótszőrű tacskó szokta megszaglászni néha.

Most pedig végre kértem egy kis tövet, aki úgy látszik nagyon jól érzi magát az erkélyemen, hamarosan kap is egy nagyobb cserepet. Mert a friss citromfű íze nem hasonlítható össze a filteressel, érdemes kipróbálni.