Stefi barátnőmnek volt egy hosszabb Hello Kitty korszaka…A hosszabb alatt bő tíz évet kell érteni. Heni pedig első fia születésekor annyi gyerekruhát spájzolt be, hogy egy kerületnyi bölcsődét elláthatna vele… Jómagam pedig egészen extrém vonzódást mutattam gyermekünk érkezésekor a pelenkázótáskák iránt, igen szép kollekciót sikerült felhalmoznom – mindig épp egy „kihagyhatatlan” akció keretében.

Tegye fel a kezét, akinek csak olyan holmija van otthon, amit rendszeresen hord és használ?
Na, ez az. Biztos mindenkinek tele van a szekrény felső polca olyan cuccokkal, amiket két éve elő sem vett (állítólag ez a mércéje annak, hogy valójában mit használunk és mit nem.) Amerikában régi hagyománya van a „Garázsvásároknak”. Főleg költözéskor pakolnak ki a garázsba és a garázs elé az épp távozók, hogy az új lakásban új holmikkal kezdhessenek új életet. Ezt az alapötletet meglovagolva pár vállalkozó kedvű, lelkes civil már itthon is szervez ilyen vásárokat. És tényleg, ehhez egy kis szervezésen kívül nem nagyon kell más. Az előny, ha van egy jól megközelíthető kert – ha van benne garázs is, akkor még stílusosabb –, és persze kell megfelelő számú árus is. Nagyjából egy közepes kertbe 4-5 éppen elegendő. Ha éppen nincs ilyen udvar a környéken, érdemes megkérdezni, mondjuk, a sarki kávézót, hogy mit szólna a teraszán berendezett
minibolhapiachoz egy napsütéses szombat délelőtt… Valószínűleg nem fog tiltakozni egy kis forgalomnövelés ellen, és a környékbeli közösségépítésnek is mindenképpen jót tesz. Aztán mehet a marketing a barátoknak, ismerősöknek e-mailben, illetve a közösségi portálokon, ahol már olyan oldal is található, amely összefogja ezeket a vásárokat, és segít a reklámozásukban is:
http://www.facebook.com/garazsvasarok. Ne kacatot próbáljunk eladni, hanem olyan holmikat amit más még használhat, tehát a válogatásnál legyünk önkritikusak. Keveset hordott mérettévesztett miniszoknya mehet, répapürétől menthetetlenül pecsétes gyerekruha nem. Ha árusok vagyunk, akkor a mustra óhatatlanul a szomszéd pultjával kezdődik. Teljesen természetes, hogy ő olyasmit árul, amire nekünk szükségünk van. Én így tettem szert például egy fantasztikus
mályva asztali órára, ami pont idefér a kis dolgozósarkom polcára... Másik pulttársammal pedig
lelkes csereberébe kezdtünk különböző csíkos pólók ügyében, mert a „csíkospóló korszakom”
úgy tűnik, sohasem fog elmúlni. Persze egy idő után megérkeztek a „rendes vásárlók” is, és a kisgyerekek
például boldog mosollyal távoztak barátnőm Hello Kitty kollekciójának lerablása után. Mindenki nyert, a bamba arcú cicás kegytárgyak szépen bekerültek az újrahasznosítás körforgásába,
mi egy csacsogó szombatot tartottunk a barátnőkkel a napsütésben, a kávézó, ami előtt tanyát vertünk, örült a kis plusz forgalomnak.

Íme összefoglalóan még pár hasznos tanács: •  A garázsvásárnak a lényege, hogy saját területen (kert, garázs, ház előtt stb.) rendezzük meg,
ezért semmiféle engedély vagy bejelentési kötelezettség nincs.
• Mivel ez egy lokális dolog, az eseményt mindenképpen reklámozni kell a környéken – érdemes két héttel a vásár előtt elkezdeni –, hogy az emberek értesüljenek róla. Tehát ne szorítkozzunk csak az internet nyújtotta lehetőségekre, hanem igenis szórólapozzuk tele a környéket
(ovik, bölcsik, fodrászatok, kisbolt), úgy lesz sikeres a vásár!
• Hétvégére érdemes szervezni, és nem árt egy esőnapot is kijelölni arra az esetre, ha rossz idő
lenne. (Az adózásra vonatkozó praktikus tanácsok megtalálhatók a http://www.facebook.com/
garazsvasarok oldalon, a jegyzetek között.)