Egyszer, amikor visszautasítottam valami csokitraktát, akkor végtelenül sajnálkozva néztek a gyerekemre: ez a gyerek még sosem evett csokit?

Háát, primér csokit, konkrétan, főleg tejcsokit nem nagyon…

Ó, persze, sütikék, torták beesnek, vendégségben, oviban, itt-ott, de tőlünk nem igazán kap.
A sütiket persze imádják itthon, de a család nagy bánatára elég szigorú vagyok.

Szóval jön a Miki, átgondoltam, mi lehetne a kis csomagban, ha nem csoki.

Nálunk a tuti nyerő kombó a dió és aszalt áfonya. Ezeket imádja. Tavaly még szerette a DM-es finomság álnévre hallgató gyümölcsszeletet is – senki ne ijedjen meg, mielőtt bezzegelés gyanújába keverednék, elárulom, hogy alányom semmilyen gyümölcsöt nem hajlandó megenni és zöldségből is csak a répát a levesből… - szóval nem bezzegelek, de ezeket legalább szereti, ennek örülök.

Aztán amit még bírok, az a „mézeskalácsos” (mindent így hív, amiben fahéj van) kölesgolyó.

Elsőre bizarrnak tűnt, de megmondom őszintén, én is megkedveltem.

Aztán egy régi klasszikus:
Karobos buláta kókusszal. Nnna, ez  az, amit a férjem gyomra például már nem vesz be, de mi a gyerekkel bírjuk.

Ezt a kis csomagot pedig az egyik kedves bioboltom állította össze, szerintem jó öltet. Ha kicsit már rákaptak az apróságok az édességre, átvezetésnek jó lehet a nyírfacukor és a jó minőségű csokoládé.

Ami még jó tipp, ha lesz rá időm, megcsinálom: különböző ízesítésű zabkekszek. Nagyon gyorsan el  lehet őket készíteni, én Ízbolygó receptjét használom  egy ideje.

Tudom, hogy heves hitviták vannak a nyírfacukorról, az agávészirupról (a fahéjas kölesgolyóban az van), de igazságot tenni nem tudok, csak pillanatnyi tudásom szerint azt gondolom, talán jobbak, mint a csoki, fehér cukor.