Nagyon eltűntem, tudom én, tudom én. De leginkább nyár volt, meg végre egy kis adag pihenés, most meg óvoda, új munkák és egy hatalmas meglepetés (de erről majd később…) szóval  zajlik az élet.
A témákat fejben gyűjtögettem most, van jó sok, de tegnap este mindet beelőzte egy vicces ötlet.
A tusolásnál szétesett a zuhanyrózsánk. Próbáltam összenyomkodni, visszapattintani, de nem hagyta magát.
Gondoltam, férfierő kell ide és amikor megjött a férjem, kértem pattintaná már vissza, így nem olyan komfortos.
Hamarosan a szétesett darabokkal a kezében érkezett a konyhába és közölte, hogy pattintaná ő, de annyira vízköves belül, hogy azért nyomja szét a víz az egész cuccot, mert nem tud átjönni a pici lyukakon.
Nagyjából tényleg nem gondolkodtam semennyit, hanem beletettem egy tálba és annyi ecetet öntöttem rá, hogy ellepje és miután lebegett a víz tetején rátettem nehezéknek egy bögrét.
Ma reggel belenéztem a kis tálba és láttam, hogy a zuhanyrózsa sehol. Reggel már vissza is szerelte a férjem - így már vissza lehetett pattintani – és közölte, hogy jobban jön belőle a víz, mint valaha.
Nem tudom, minden zuhanyrózsát szét lehet-e pattintani, azt gyanítom, hogy nem, de talán érdemes havonta, kéthavonta egyszer belógázni a zuhanyfejet egy kis ecetbe élettartam növelés céljából. Az élet egyszerű..