Úgy látszik ezen a héten ez most visszatérő motívum lesz, de nem baj, járjunk akkor a végére.

Egyrészt sok visszajelzést is kaptam, másrészt egy kedves-kedves régi blogger barátom, aki azóta nem mellékesen jól kitanulta az édességkészítés minden csínját és bínját, alapos tanácsokkal is ellátott és neki bizony hiszek.

Úgyhogy jöjjenek Ana tanácsai és egy brutális homlokra csapás magamnak leginkább egy szívlapáttal, hogy jó reggelt Réka (egyik kedves olvasó hiányolta a nevemet, hogy nem hívhat mégsem az anyukájának, ha már nem vagyok az és milyen igaza volt, tényleg nem,  viszont a nevemet meg egyáltalán nem titkolom, Réka vagyok, Nagy Réka).

És hogy miért a szívlapát? Mert néha teljesen el tudok tévedni…Tettem-e el hecsedlit tavaly is, idén is?
-Igen.
-Volt-e benne fehér cukor?
-Volt, amelyikben volt, volt amelyikben nem. Szerintem a tavalyiban egyáltalán nem volt.
Nagyon jó Réka, nagyon jó.
- Aztán megromlott-e, felforrt-e  lekvár kedves Réka?
- Nem, nem történt ilyesmi.
- Ó, kitűnő!
- És hogyan tetted el? És mondd, nem lehetne ugyanígy eljárni a bodzával?
SZÍVLAPÁÁÁÁT!

- De.

Szóval akkor leírom, illetve itt azért igyekszem pontosabb lenni és Ana instrukciót átadni, mert ő viszont profi, tehát amit én elnagyolva idekennék, azt azért ő pontosan vágja, tehát tessék:

A titok nem a cukorban van, de nem is citromsavban hanem a száraz és sterilizált üvegekben.
Az üvegeket tegyük sütőbe 110 fokra 1 órán keresztül. Biza.
Úgy ügyeskedjünk a szörpfőzéssel, hogy nagyjából egyszerre legyen kész a szörp és járjon le a sütőben az üvegek egy órája.
A forró nedűt töltsük a forró üvegbe. Lezárás után jöhet a fejre állítás 5 percre. Ha van sérülés a kupakon, akkor kellhet alá a celofán, ha nincs, akkor csak ki kell főzni őket is.
Utána öt nap száraz dunszt kell nekik, majd száraz, napsütéstől mentes helyen egy évig vígan elállnak.
Égésvédelemre cérnakesztyű a jó, többet húzzatok arra kezetekre, amivel a forró üveget fogjátok.
Patikában 30 forint darabja.

További értékes adat, hogy  a nyírfacukor az életben nem fog nekem szirupot képezni (ezt valahogy éreztem), de a kókuszvirág cukor viszont igen.

Egy kedves kommentelő felhívta a figyelmemet arra, hogy a nyírfacukor a feldolgozása miatt  nagyon kevéssé öko.
Teljesen jogos, igaz. (Néha úgy érzem feneketlen verem ez az ökoizélés, na mindegy. De igaza  van.)

Én viszont próbálok figyelni arra, hogy nem csússzak bele táplálkozási kérdésekbe, mert az aztán még sokkal ingoványosabb talaj. Tehát, azt mondanám, hogy én nem szeretnék több kiló fehér cukrot a szervezetünkbe eregetni szörp formájában és nos igen, a nyírfacukor és feltételezésem szerint a kókuszvirág cukor sem túl környezetbarát, de én ezeket választom.

Illetve aztán még merengtem egy kicsit és arra jutottam, hogy simán eltehetek natúr, vagy citromos bodzalevet is és azt mézzel édesíthetem felhasználáskor. Talán ez a legökobb változat cukor nélkül.

És a rengeteg elmélet után holnap szerintem leszüretelem a ház belső kertjének bodzaállományát, de ha beelőz egy szomszéd, tutira megbúbolom.

Fotó: már megint Pinterest, mindenkitől bocsánat, de ilyenkor éjjel már se fény, se posztó