Mindenki, akinek említettem a projektemet igazi mélyről jövő megdöbbenéssel kérdezett vissza, modellezem:

Átkocogtam a szomszéd lányhoz hátha alapon:
- Hello, nincs véletlenül egy passzírozód?
- Szerintem nincs, de várj, azért megnézem. Mihez kellene? Mit csinálsz?
- Csipkebogyólekvárt.
- JÉZUSOM!!! De miért?!
- Mert szeretem...

Ez a párbeszéd passzírozó vagy passzírozó nélkül többször elhangzott azokban a napokban, amikor a hecsedlit főztem. Tényleg szeretem. Bár nagyon kedves - tényleg kedves - szomszédasszonyomnak végül röhögve még annyit mondtam: tudod, a név kötelez.

Kisiskolás koromban ehettem először, amikor egy baráti házaspárnál aludtunk családilag. Reggel az apuka nagy büszkén kinyitott egy üveg csipkebogyólekvárt és még viccesen úgy is csinált, mintha megvágta volna magát és az egész alkarján csorgatta a kvázi művért . (Micsoda pazarlás, mondom így utólag...)
És akkor mi gyerekek kerek szemmel néztük, majd falni kezdtük. Arra emlékszem, hogy úgy rémlett nekem, mintha soha nem ettem volna még ennyire finom bármit. Leigázott. Már akkor eldöntöttem, ha nagy leszek, majd csinálok ilyet.

Úgy látszik, tavaly lettem először nagy, mert a szilveszteri kirándulásból jó adag kis bogyóval tértem haza. És megindult a küzdelem, mert ez bizony tényleg kihívásos.
Szerencsére a kisgyerek szereti az ilyen nem mindennapi mókákat, ezért lelkesen adogatta nekem a bogyókat .

A receptet nem írom le külön, klikk ide, ha valaki lelkes, itt ugyanis található egy csodás, könnyen követhető, fényképes leírás.

Mondjuk van az a rész, hogy annyit vizet tegyünk rá, amennyi ellepi, emlékeim szerint tavaly is pont annyit tettem, mint idén, mármint pont annyira lepte el, de idén mégis túl hígra sikeredett.
Nem baj, azért lezártam, száraz dunsztba tettem, de sajnos egy hét nem segített az állagon, ezért felfőztem újra egy kis xantánnal, be is sűrűsödött szépen és még most is ott szuszog az ágyneműtartóban az az összesen két üveg ami lett ...

Amikor ez az újra felfőzéses buli volt a lányom épp zabpehelyelisztes palacsintát uzsonnázott, hát, egy darabkával kitöröltem a lábos alját és huhh....Elaléltam és leigázott újra.
Az mondjuk erősen jellemformáló tény, hogy fél napi munkával leszedett, kicsit több, mint egy kiló bogyóból, újabb nagyjából fél napi munkával két sovánka üveget tudok felmutatni. De megérte.
Idénre egyébként további nagyívű terveim is vannak, paradicsomot szeretnék eltenni ipari mennyiségben.