A szélesebb kisgyerekes családi körben az elmúlt két hét slágere a szakszóval csak „hányós-fosósként” emlegetett brutálvírus.

A koreográfia nagyjából úgy néz ki, hogy a közösségbe járó kisgyermek gazdatestként hazahurcolja, rajta jó esetben fél maximum egy nap alatt átfut (oké, hallani rosszabb eseteket is, de azokról most ne szóljon ez a fáma), a kedves szülők pedig fejenként 1-2 napig minimum nem igazán hagyják el eleinte az ágyat, kicsit később a mellékhelyiséget.
Azért is izgalmas mindez, mert a jó esetben fenn maradó egy felépülőben lévő, de az étvágytalanságtól  még szédelgő szülő próbálja istápolni a másikat, miközben igyekszik lekötni az addigra már elevenében lévő kiskorút. Nagymamai vagy egyéb segítséget pedig emberbaráti okokból senkitől nem kér, mert a vírus nagyon agresszív, megkockáztatom, mobilon is terjed. Több gyerek esetén egyszerűen szorozzuk be a fent leírtakat.

Miután az elmúlt hetünk ennek a remek programnak a jegyében telt és ezen a hétvégén ért csak körbe, persze azért szétnéztem, hogyan is lehetne egy kicsit javítani a helyzeten, mert az tényleg igaz, hogy a neheze 1-2 nap alatt lezajlik, de azért még pár napig nem éppen komfortos a létezés.

Mindig rájövök, hogy az életben nincsenek véletlenek, egy nagyon kedves ismerősömtől, aki az elejétől lelkes drukkerként és egyben követőként figyeli, olvassa Ökoanyus kalandozásaimat,

karácsonyra egy kis üveg szárított bio almahéjat kaptam ajándékba azzal a használati utasítással, hogy fájós, görcsölős pocakoknak igen jót tud tenni.

Ma, amikor a spájzban matattam, pont a kezembe került a kis üvegcse és rögtön a homlokomra is csaptam: ez kell vírustól leharcolt testünknek.
Persze futottam egy kört Dr. Guglival is, azt is megtudtam, hogy még nyugodtan is fogok este aludni, ha almahéj-teát iszom, sőt, a fogyókúrát is meg lehet vele támogatni, bár egy ilyen gyomros élethelyzetnél nem ez az első dolog, ami hozzáadott értékként az eszembe jut.
Le is főztem egy nagy küblivel az egész családnak, mindenki be is nyakalta fejadagját, ízre nagyon kellemes.

Nem kell feltétlenül kiszárítani, nemes egyszerűséggel két alma héját és leforrázhatjuk fél liter vízzel és máris kész a főzet, amely számtalan mindenre jó.

Szóval ha esetleg betenné a lábát az ajtón a fent leírt, nem túl kellemes vírus, jusson eszünkbe az almahéj-tea, hogy gyorsabb legyen a regenerálódás!

Amellett, hogy természetes, ráadásul hulladékmentesítő megoldás is, hiszen nem kerül a héj a kukába.
Már csak a magház marad, de abból pedig főzhetünk pektint. Ha kipróbáltam, leírom majd ezt is.