Páran talán láttátok, a héten csatlakoztam a Messzelátó Egyesület 50 kilométeres diétájához.
A részletes leírást itt elolvashatjátok.
Miután nem volt túl sok időm tervezni, kicsit későn dőlt el, hogy csatlakozom, péntektől kellett megoldanom a hétfői indulást.
Szombatra már kötött programunk volt, ezért maradt nekem beszerzőhelynek a Szimpla Háztáji piac, amit azért annyira nem bántam, diéta nélkül is szívesen járok oda.
Annyit könnyítettem magamnak, hogy a piac szervezőitől bekértem előre az árusok listáját, és azonnal láttam, hogy ez tökéletes lesz, mert pár kivételtől eltekintve 50 kilométeren belül voltak a telephelyek. De persze azért biztosra mentem, mindenkit meg is interjúvoltam, mennyit utazott ez a kedves kis krumpli, mielőtt a hetedik kerületbe ért?
Előző nap azon röhögcséltem magamban, hogy biztos teljesen hülyének fognak nézni és érdemes lenne felvenni a reakciókat videóra.
Nagyot tévedtem. Kicsit olyan volt, mint a mesében. Beértem a piacra és rögtön az egyik kedves fiatal áruslányhoz mentem, mert a múlt héten isteni koktélparadicsomokat vettem nála, reméltem, kilométer ügyben rendben leszünk. De sajnos nem, 80 km felett volt a mennyei paradicsom, de amikor elmeséltem a lánynak, hogy miért is mutatok ekkora vonzódást most a kilométerkehez, kiállt a pultból, ügyesen végigvezetett a piacon és finoman végigmutogatta, kik felelnek meg a kilométer-megkötésnek és kiktől érdemes vásárolni.
Ezzel a valóban mesebeli fordulattal öt perc alatt képbe is kerültem, már csak a heti menü megtervezése volt hátra. Fejben.
Először ugyanis azt gondoltam, precíz menüt tervezek majd előre és annak megfelelően fogok bevásárolni. De aztán rájöttem, hogy mekkora csalódás lesz, ha megindulok a kis listámmal és a piacon kiderül, hogy most abból épp nincs, vagy túl messziről jött.
Ezért egy kombinált módszert választottam, átgondoltam, minek van most szezonja – pl.: sütőtök, gomba, cékla, dió – és nagyjából recepteket rendeltem hozzájuk fejben.
A beszerzés mondhatni könnyen ment. Gyakorlatilag tényleg senki nem lepődött meg a furcsa kitételen, sőt. Érdeklődve hallgatták.
Egyedül a csirkével voltam gondban, mert ugyan én istenien elvagyok hús nélkül egy hétig, de gondoltam azért majd jól jön valami csirkés recept is.
Viszont a csirke 74 kilométert autókázott, de a férjemmel kiegyeztünk egy döntetlenben és bevállaltuk a madarat.
Próbáltam fotózni valami kis kompozíciót:
Bátran vágtam neki a hétnek, az első napom szerintem egész jól sikerült.
Az is igaz, hogy imádom az őszt és rajongok a krémlevesekért, jó sűrűre főzöm őket, gyakorlatilag szinte főzelékszámba mennek és utána nekem bőven elég egy lazább kis saláta. Ma pont ezt a vonalat választottam, de azért ne rohanjunk ennyire előre.
A reggeli kávémat somlével váltottam ki. A kávérajongók azt hiszem itt kattintanak el az oldalamról, de hagy magyarázzam el egy kicsit.
A kávét főleg az íze miatt szeretem, vannak időszakok, amikor hosszan egyáltalán nem iszom, van, hogy csak koffeinmenteset és néha koffeineset.
Tehát ha kicsit kiesik az életemből, nem kapok sokkot, de azért egy kis lendületre szükségem van reggel.
A gyümölcsleveket áruló lánnyal nagyon hosszan konzultáltam a levekről és hosszas kóstolás után kikötöttem a somnál. Egészen érdekes, pikáns és dugig van C-vitaminnal, ami fantasztikusan energetizál, vitalizál és felpörget.
Nekem ez lett most a reggeli italom. Délelőtt általában csak gyümölcsöt eszem, de ezt most elrontottam, valahogy nem vettem magamnak, ki kellett húzzam a somlével, de gondoltam, jó koránra teszem az ebédet és akkor nem lesz gond.
Nagyon rég terveztem kipróbálni a cukkinikrém levest, most megtettem.
Hatalmas cukkinit kaptam, a felét, kb. egy kilót felkockáztam, felkarikáztam egy fél póréhagymát, kis vajon megfonnyasztottam, rádobtam a cukkinit, felöntöttem vízzel, pároltam, pépesítettem, tárkonnyal fűszereztem, ment bele még kb. 2 dl tejszín és kész is volt.
A sót nem tudtam elhagyni, de azt tűztem ki célul a hétre, hogy mindig megpróbálom belőni az alsó határértéket.
Tetejére parenyicát reszeltem a tökéletes ízélmény kedvéért.:
Az elején elbizonytalanodtam, mert a krémleveseket általában házi alaplével szoktam felönteni, de az egyrészt nem volt itthon, másrészt ki tudja, milyen nemzetiségű volt benne egykoron a répa, úgyhogy buktam a leveskockával együtt.
De azt gondoltam, ha igaz az állítás, hogy ezek a zöldségek zamatosabbak, ízletesebbek, akkor meg kell állnia a dolognak a lábán. Megállt.
A kisgyerek viszont egyáltalán nem szereti az ilyen gyanús leveseket, ezért neki az egyik kedvencét, cukkinilepényt készítettem, dús házitejföllel…
(Egyszer már leírtam a receptet, itt elolvashatjátok.)
Ebbe lepénykébe viszont kell liszt, nem sok, de kell. Majdnem elcsábultam, de aztán arra jutottam, az ebédnél szigorú leszek és én csak az előre elkészített salátámat ettem meg friss rukkolából, koktélparadicsomból, olíva olaj helyett kis fokhagymás tejföllel leöntve…
Íme:
Pukkadásig ettem magam, az a helyzet és még büszke is voltam az eddigi sikerekre.
Ha tehetem, viszonylag korán vacsorázom, igyekszem úgy hat körül. Jól is jöttek a kis lepénykék, tejföllel elmajszoltuk családilag.
Nap közben, amikor nasizni támadt kedvem, markoltam egy jó nagyot az egyik kedvenc méhészem kertjében termett dióból és mára már kész is vagyunk.
Keddre mézes csirkecombokat tervezek, diós céklacsipsszel….