Nagy eltűntem, nem volt időm a blogra, de főleg semmire sem. Családilag lebonyolítottunk egy költözést, most ahogy a dohányzóasztaltól balra sandítok, látok még nagyjából négy dobozt,  ez már egész jó eredmény. Szóval tényleg nem volt időm, meg közben annyi fronton zajlanak az események, hogy csak győzzem kapkodni  a fejemet.

De most ebből a történés-cunamiból szeretném kiemelni azt, amiről már a cím is szól. Ilyenekben nagyon babonás vagyok, úgyhogy szándékosan nem volt spoilerezés eddig.

Messziről indulok, de igyekszem hamar a lényegre térni.

Miután megjelent a könyv, azon gondolkodtam, mit szeretnék ezzel az egésszel csinálni? A blog jó, az írás jó, a videók jók, de jó lenne valami más is. Hiányérzetem volt. Aztán egyik éjszaka elalvás előtt az  jutott az eszembe, milyen jó lenne egy zöld közösségi ház. Ehhez perszer gondolom kellett az a tapasztalás is, hogy több, mint három évig Magyarország egyik legnagyobb kulturális központjában dolgoztam rendezvényszervezőként és az volt álmaim melója. Imádtam minden percét, csak nagyon bedarált egyrészt, másrészt a gyerek mellett úgy már nem is lehetne csinálni.

Szóval ez így szöget ütött a fejemben, egy kicsit gondolkodtam a kivitelezésen, aztán elkönyveltem magamban, hogy ez alapvetően reménytelen, úgyhogy nem foglalkoztam többet vele.

Aztán egyik nap megláttam az Indexen egy cikket, hogy lehet pályázni támogatott ingatlanhasználatra civil projekteknek. Extázisba estem, úgy éreztem, ez az, amire nekem szükségem van. Bár mondjuk volt egy sanda gyanúm, hogy nem vagyok teljesen normális, mert amikor leadtam a könyv végleges kéziratát, rá két napra ezt a pályázatot is leadtam, lesz, ami lesz alapon.