Legutóbb ment itt a nyafogás részemről, hogy hiába jártuk le a lábunkat hétvégén, mégsem bizonyultak igazán frenetikusnak a választott programok, de a mostani szombat kárpótolt minket, mert végre, végre és vééégre eljutottunk a NOHÁ-ba.
A program helyszíne a NOHA volt, de a programot a "piros kakaó" szervezte, őket is érdemes figyelni, nagyon jó programjaik vannak. Tíztől egyig volt hirdetve, mi 11-re értünk, mert azt hittük, folyamatos fújás van, de akkor már egy vicces kerettörténetben találtuk magunkat, amit főleg a kicsit nagyobbacskák élveztek. De sebaj, mert mi addig gyorsan behoztuk a lemaradásunkat és elkészítettük a buborékfújókat.
A bejegyzés végén bemutatom majd őket.
Utána szintén furmányos feladatokkal a kis szerkezeteinkkel eljutottunk a Szent István parkba, ahol a napsütésben megkezdődött az igaz buborékfújó maraton.
Fújtunk, húztunk nagyot, kicsit és sokat és nagyon jól éreztük magunkat.
Igazán nem kellett hozzá sok, pár marok szívószál, hurkapálca, műanyagpalack és egy doboz mosogatószer és minimum tizenöt gyerek (és lelkes szüleik) nagyon jól töltöttek egy szombat délelőttöt.
Néha kicsit nehéz leírni azt, ami igazán jó. Ezen nagyon nem lehet mit ragozni, egyszerűen jó volt. Jó ötlet volt az egész program, hiszen minden gyerek szereti a buborékokat. Kedvesek, ötletesek voltak a szervezők, az egész családias légkörben zajlott. A nap sütött, ez meg szerencsére adott volt. A kislányunk annyira élvezte, hogy nehéz lehetett volna nála boldogabb három évest találni szombat délelőtt.
Mi meg mindannyian istenien szórakoztunk a rengeteg buborékkal és próbáltunk újabb és újabb tökéletes technikát kialakítani, hogy még nagyobb, vagy még hosszabb buborékokat tudjunk varázsolni.
Keressétek a NOHA programjait, biztosan ti is találtok majd kedvetekre valót! Most pedig nézzétek, milyen buborékfújókat csináltunk:
Szívószálas – sok kicsi
Ez volt a kedvencem, mert annyira arcpirítóan egyszerű. Fogjunk egy gyerekmaroknyi hajlítható végű szívószálat, vágjunk le a hosszabbik részéről annyit, hogy még jól fogható legyen és egy szigetelőszalaggal tekerjük körbe. Kész.
A hajlítható végeket mártsuk majd a buborékfújó folyadékba. Ha a szálakat a végét szét hajtogatjuk, a buborékok több irányba tudnak majd repülni.
Palackos
Ez aztán tényleg egyszerű, mint a faék. Vágjuk le egy bármilyen műanyagpalack tetejét és a levágott élnél ragasszuk le szigetelőszalaggal. Kész.
Az üveg száját mártsuk a folyadékba és a szélesebb, levágott résznél fújjuk.
Hurkapálcás – az óriásbuborékfújó
Talán ez a legbonyolultabb, de megpróbálom értelmesen leírni, mert valójában nem az.
Összesen hat darab hurkapálcára lesz szükségünk, valamennyi hímzőfonalra, vagy vékonyabb spárgára, egy kulcstartókarikára és egy kevés kicsit vastagabb fonalra.
Megfogunk három hurkapálcát és a végeit a hímzőfonallal összekötjük. Erre azért van szükség, hogy a pálcáknak legyen némi tartása. A másik három pálcikával is ugyanígy járunk el.
A vastag fonalból levágunk nagyjából egy métert és átfűzzük rajta a kulcskarikát. Erre azért van szükség, hogy majd a buborék”húzásnál” ne gabalyodjon össze a fonal, valamint a nehezékre is szükség van. A fonal két végét rögzítsük a két hurkapálcacsokorhoz.
Most a vastag fonalból vágjunk egy nagyjából 40 centis darabot és ezzel is kössük össze a két hurkapálcarudat és kész is.
Egy lapostányérba töltsük a folyadékot és abba tunkoljuk majd bele a fonalas részt.
Amikor kivesszük a beáztatott fonalakat, óvatosan kezdjük széthúzni a botokat és utána próbáljunk meg buborékokat húzni. Sajnos, innen már nem segíthetek, a tökéletes technikát mindenkinek magának kell kialakítania.
Ja, igen. Gondolom mindenki örülne egy tuti lötyőreceptnek, de jelentem, még nincs kész, de brit tudósok bevonásával (nem), dolgozom az ügyön. Ha valakinek van szuper receptje, várom a javaslatokat, glicerinen és cukron már túl vagyok, nincs még igazi áttörés.
